Ifjú Kiserdővédő küldött nekünk egy rövid összefoglalót a téli madáretetésről, és hozzá egy remek rajzot egy madárról, hogy milyen madárról, az a szöveg végén derül ki:-).
Nagyon szerencsés vagyok, hogy két lakásunk van. Mindkettő kertes ház, az egyik Budapesten, a másik pedig vidéken van. Mindkét kertbe raktunk ki madáretetőket. Nekünk ez a mozizás, szeretjük nézni, ahogy csapatostul odajönnek és megszerzik maguknak az élelmet.
A madáretetést érdemes már ősszel elkezdeni. Az etetőn található elemózsiáknak három csoportja van. A gyümölcsök, mint például az alma, ami tele van vitaminokkal és vízforrást is jelent a madaraknak. Háromféle módon lehet felkínálni. Lehet felszúrni a visszavágott gallyakra, ennek előnye, hogy nem fedi be a hó. Szeletelve, egészben etetőtálcára, magok közé kitenni vagy felezve talajetetőre szórva. Érdemes kis rést vágva „ablakot” nyitni a madaraknak, hogy a gyengébb csőrűek is tudjanak belőle enni. Vannak az állati zsiradékok, mint a vaj, kacsazsír, libaháj, cinkegolyó, zsinórra húzott tepertő. Az utolsó csoport, az olajos magvak, pl. a fekete napraforgó, amelyet lehet a kisebb testű madárfajok számára is lenyelhető apró szemű magvakkal, elsősorban kölessel és egy két marék mákkal gazdagítani.
Ha jól csináljuk az etetést, akkor fantasztikus megjelenésű madarakban gyönyörködhetünk, mint pl.: széncinegék, kékcinegék, vörösbegyek, csuszkák és fakopáncsok. (Holcsek Bori)
Fotó: Bori rajza egy csuszkáról)